Van a szűk családomban repülőgépvezető, légiforgalmi irányító és ex-légiutaskísérő. De egyesek halmozzák is a polgári légiközlekedési szakmákat, mert például az irányító egyúttal kisgépes pilóta is, az Airbus-pilóta pedig vitorlázórepülő is egyszemélyben.
Mondhatnám tehát, hogy a repülésben és a repülésből élünk, és ez igaz is lenne. De hogy miért a vitorlázórepülést választottam blogtémának, annak nem csupán a családi indíttatás az oka, hanem az, hogy ez talán szélesebb körben is érdeklődésre tarthat számot.
Kevesen tudják ugyanis, hogy motor nélkül is lehet repülni, márpedig lehet. Jó gólya módjára „kiszagolni” a levegőben a feláramlásokat, és ezeket kihasználva emelkedni, és magasságot nyerni jó móka. Van, aki nagyon sok energiát, szabadidőt és egyebeket áldoz arra, hogy a levegőben kundécolhasson, ahol csendben szemlélheti az alatta szép lassan változó tájat, miközben csak a gépe szárnysuhanását hallja.
De hogy lesz valakiből vitorlázó pilóta?
Mi az a Góbé, avagy mi köze a Rubik-kockának a vitorlázórepüléshez?
És a légi vitorlázásban is van vajon hullám?
Milyen egy vitorlázóverseny?
Mi minden változott a digitális eszközök használata óta a vitorlázásban?
Hol lehet, hol érdemes ma Magyrországon vitorlázni?
Ilyen, és ehhez hasonló kérdések kerülnk terítékre terveim szerint a téma fokozatos kifejtése során.
